Critical Princess

Aki már beleunt a romkocsma életérzésbe és valami újszerű, kissé underground „kiülős” helyet keres, annak megfelelő választás lehet a Pálya, a lágymányosi egyetemváros szívében.

Alapkoncepció: végy egy futópályát, építs rá pultot, rakj ki sörpadokat ernyővel és világítsd be a teret színes fényekkel. Napközben olcsó menü, este a la carte. És a lényeg: ha hajnal 2-kor korgó gyomorral érkezel, nem vágja a szakács hátadba a kést, inkább elkészíti az aznapi ajánlatát. Sőt – problémás vendég révén – még az étlapon szereplő ajánlatok variálásakor sem emeli fel szemöldökét.

Ha az ember mexikói ízekre vágyik, az egyik legjobb választás a Parlament közelében található Iguana Bar&Grill. Családbarát, állatbarát, akadálymentes, mexikói étterem, mely minden évben elnyeri a Best Meeting Point Budapest és a Legjobb Mexikói Étterem díját. Nem véletlenül!

Ha az ember a napi taposóból beülne valahová, de nem kocsmába és nem is étterembe menne, akkor ez az egyik legjobb, köztes választás a belvárosban. Sőt, az ingyen wifi miatt távmunkára is alkalmas a hely.

Fiatalos, művészi, visszafogottan underground hangulat a gangos, polgári ház földszintjén. Télikert bárpulttal – háttérben egy gyárkéménnyel – a kötetlenebb, kávézós, csipegetős beszélgetésekhez, külön éttermi rész a komolyabb étkezésekhez. A közönség főként a húszas, harmincas korosztályból kerül ki.

Balkáni krémízelítő pirítóssal – ezt sosem hagyjuk ki. Nagyon könnyű, ám mégis laktató étel. A zakuszka, padlizsánkrém és fetakrém trió tökéletes mártogatós, csapatépítő fogás. Csak a Humusz szezámkrémmel, házi lepénnyel, ropogós zöldségekkel lehet az ellenfele. A végeredmény általában döntetlen.

 A kávé itt tényleg kávéból van, záróakkordként egy Melange mindig tökéletes választás.

A személyzet kedves, fiatalos, néha kissé feledékeny, de ezt elnézzük nekik.

280 négyzetméter lakkot és 4 tábla bőrt használtak fel a belső tér kialakításakor a Magyarországon egyedülálló étteremben/kávézóban, mely nemrégiben nyílt meg Budapest belvárosában. A hely a fetisizta, extrém vendégkört célozza meg.

Szecska – egy fogalom Budapesten. Az éjszakai fárasztó munka után ideális helyszín lenne a rekreálódásra. De ez az, hogy csak lenne…

A jegyvétel után irány a beléptető rendszer: fogatlan, alkoholista, börtöntetkós fazon fogad és mutatja, merre van az öltöző. Rossz irányba indulok, erre rám ordít, hogy az öltöző egyik fele hamarosan bezár és egy kézzel, ákombákom betűkkel írott papírfecnire mutat, mely valóban jelzi a zárást. No nem baj, lelkesen megyek az öltöző felé. Érdekes látvány fogad: az öltözőszekrényeken vagy 3 féle zár, látszik, hogy nem egyszer voltak már feltörve. Miután bezártam a szekrényem, jön egy hölgy, aki még plusszban lezárja. Igen kérem, nagy itt a biztonság!

A medencékhez érve kezdem elveszíteni az eddig is ingatag bizalmam. Mindenhol mocsok van és bűz. A medencékre néző wc-k ajtaját nem lehet rendesen bezárni. A fal tiszta penész. Az alapvető higiéné teljesen hiányzik. Na és az emberekről még nem is beszéltem: talán gyermekáldás nyomait is megtalálhatjuk a medencékben.

Kb 10 perc borzalom után a távozás mellett döntök. Jelzem kilépéskor, hogy szeretném visszakapni a pénzem, erre közlik: „De hát 23 percet a fürdő területén töltött!”. Persze a Panaszkönyvet nem kapom meg, beérem én egy jegyzőkönyvvel is. Eddigre már az egész Szecska a dolgozóktól hangos, hogy „Ni, itt egy vendég, aki kéri vissza a pénzit.” A műszakvezető éppen (?) nem ér rá, ezért egy masszőrt küld konfliktuskezelni, aki persze miattam félbehagyott egy kuncsaftot. Fél órás huzavona után enyém a belépőjegy ára és a tapasztalat: ide soha többet!   

Ebbe a spanyol tapas bárba kisebb társasággal érdemes menni, mert így esélyes, hogy mindent végig tudunk kóstolni, hisz egy ember elbír 4-5 tapas-szal. Ugyanis itt minden finom!

Autentikus spanyol berendezés, vendégmarasztaló hangulat. A tapas-ok egyszerre érkeznek, mintha egy középkori lakomán lennénk.

Mindkét levesből kérünk: Crema de calabacin (cukkini krémleves) és Gazpacho Andaluz (hideg zöldségleves) szerepel az étlapon. A krémleves tökéletes állagú, kicsit darabos, így biztosra vehetjük, hogy nem porból van. A hideg zöldségleves markáns, fűszeres, sűrű paradicsomlevesre emlékeztet.

Előételként nagy kedvencemmé vált az Ensaladilla rusa (majonézes tonhalsaláta). Maroknyi tálkában érkezik az ízorgia, de mivel nagyon tömény, pont elég. A tonhal mellett több zöldség is van a salátában, melyek tökéletesen harmonizálnak. A reszelt sajt sem hiányozhat a tetejéről.

A bemelegítés után jön az igazi eszem-iszom: Albondigas de carne (paradicsomos húsgolyók), Solomillo de cerdo con cebolla y machego curado (vaslapon sült sertéshús dinsztelt hagymával és sajttal), Jamon con espinacas (fokhagymás spenót tejszínnel, sonkával), Berenja con queso (sajttal sült padlizsán), Patatas alioli (sült krumpli fokhagymás majonézzel)….. Minden étel egyszerű, de mégis markáns. A tengeri herkentyűket és a széles, spanyol borválasztékot legközelebbre hagyjuk.

Egyedül a pincérek rontják az összképet: a pultot támasztva ráérősen cigiznek, miközben már kérnénk a következő fogást. Vagy ez a mediterrán?

Egyik este találomra betértünk J-vel kerületünk egyik éttermébe. Szokásos külvárosi vendéglátó egységre számítottam, de már az elején feltűnt az ízléses, faborítású, sejtelmes bejárat a valaha jobb időket látott, kihalt utcában.

Az ajtón belépve hatalmas bárd (?) állta utunkat. Hamarosan megjelent egy pincér, talpig kalózba öltözve és beinvitált minket a nagyterembe. A hely egy kalóztanyát idéz, a padlózatban kis tavacskák, rengeteg teknőssel és kishallal, mintha egy szigeten lennénk. A bútorok fából és kötélből, a falon fegyverek és viharlámpa. Az evőeszközök pedig egy fa kincsesládikában vannak az asztalon, hófehér, keményített partedlivel. Az étlap is egészen egyedi: faborítású könyv, mártott papírlappal. Az italok cserépkupában érkeznek, a hamutartó is cserépedény, fedéllel kérem!

Alig bírunk választani a fantáziadús elnevezésű és összeállítású ételekből. Vasárnap lévén „Vasárnapi libaleves fazékban” az első számú választásom. Felajánlják, hogy hoznak két csészét, így mindketten tudunk belőle enni. A leves valóban egy a nagyanyáinkat idéző piros fazékban érkezik a hozzá tartozó fém merőkanállal. A libahús porhanyós, a leves ízletes, a maceszgombóc és zöldség nincs szétfőzve. Amint megettük, jön is a pincér, hozza a második fogást. Én megelégszem a „Vitorlamester salátájával”, J. „Szédülős Jack kedvencét” eszik. A saláta fatálon érkezik, friss, ropogós, melyet fűszeres pulykamell csíkokkal és füstölt fürjtojással gazdagítottak. Minderre a fűszeres, fokhagymás majonézmártás teszi fel a koronát.

J. szédülős étke is dobogós: fanyelű fémserpenyőben hozzák a natúr pulykamellet tejszínes, sonkás, gombás raguval, sonkás rizzsel és burgonyafánkkal. A pulykahús omlós, nagyon jól harmonizál a raguval, nem élnek külön életet. A rizs is teljesen hozzáidomul a sonkadarabkákhoz, nincs szárazra főzve.

Plussz szolgáltatásuk a szülinapi köszöntés: a hajóharang megkongatása után fekete lepelbe és aranyszínű maszkba öltözött felszolgáló hozza ki a tortát az épp ünneplőnek, zene kíséretében, majd tapsra szólítja fel a többi vendéget. Jópofa dolog, de a mi vacsoránk alatt 3 szülinapos is volt, így háromszor kellett abbahagynunk az evést.

Azóta már többször is voltunk itt, és mindig ugyanazt a figyelmességet, kiszolgálást és minőséget kaptuk. Ja és az árak is barátságosak.

Ellátogattam a fiatalok körében nagy népszerűségnek örvendő "talponállóba". A weboldaluk fórumán csupa jót olvasni róla. Specialitásuk a belga sültkrumpli. Mivel pár éve volt szerencsém egy Ieper környéki hardcore fesztiválon eredeti belga sültkrumplit enni, megörültem, hogy végre itthon is lesz rá lehetőségem.

Ráday utca eleje, jópofa dizájn, kedves felszolgáló. Rengeteg speckó szósz közül lehet választani, én maradok a hagyományos krumpli kombo ketchup párosításnál. Utcai kiszerelést kérek: retro papírtölcsérben érkezik a gőzölgő étek. És eddig tart az örömöm. A krumpli tocsog az olajban, nyers, de a külseje égett és nem is friss. A fűszerezés valóban a belga ízt idézi, de végül a kukában végzi.

2 héttel később visszamentem, hátha csak rosszkor voltam rossz helyen. De sajnos ekkor is hasonló negatívumot tapasztaltam. Kár, pedig olyan jónak indult…