Szecska – egy fogalom Budapesten. Az éjszakai fárasztó munka után ideális helyszín lenne a rekreálódásra. De ez az, hogy csak lenne…

A jegyvétel után irány a beléptető rendszer: fogatlan, alkoholista, börtöntetkós fazon fogad és mutatja, merre van az öltöző. Rossz irányba indulok, erre rám ordít, hogy az öltöző egyik fele hamarosan bezár és egy kézzel, ákombákom betűkkel írott papírfecnire mutat, mely valóban jelzi a zárást. No nem baj, lelkesen megyek az öltöző felé. Érdekes látvány fogad: az öltözőszekrényeken vagy 3 féle zár, látszik, hogy nem egyszer voltak már feltörve. Miután bezártam a szekrényem, jön egy hölgy, aki még plusszban lezárja. Igen kérem, nagy itt a biztonság!

A medencékhez érve kezdem elveszíteni az eddig is ingatag bizalmam. Mindenhol mocsok van és bűz. A medencékre néző wc-k ajtaját nem lehet rendesen bezárni. A fal tiszta penész. Az alapvető higiéné teljesen hiányzik. Na és az emberekről még nem is beszéltem: talán gyermekáldás nyomait is megtalálhatjuk a medencékben.

Kb 10 perc borzalom után a távozás mellett döntök. Jelzem kilépéskor, hogy szeretném visszakapni a pénzem, erre közlik: „De hát 23 percet a fürdő területén töltött!”. Persze a Panaszkönyvet nem kapom meg, beérem én egy jegyzőkönyvvel is. Eddigre már az egész Szecska a dolgozóktól hangos, hogy „Ni, itt egy vendég, aki kéri vissza a pénzit.” A műszakvezető éppen (?) nem ér rá, ezért egy masszőrt küld konfliktuskezelni, aki persze miattam félbehagyott egy kuncsaftot. Fél órás huzavona után enyém a belépőjegy ára és a tapasztalat: ide soha többet!